Luca neve a Lux (fény, fényesség, világosság) szóból ered. A legenda szerint Lúcia az ókeresztény időkben élt. Édesanyja egyszer nagyon megbetegedett, ezért elmentek Szent Ágota sírjához, segítséget kérni a szenttől. Lúcia ott elaludt, és álmot látott. Az álom hatására úgy határozott, Jézus menyasszonya lesz. Vőlegénye, egy pogány ifjú, mert elesett a házasságtól és a hozománytól, bosszúból bíróság elé hurcolta. A bíró parancsot adott, hogy nyilvánosházban gyalázzák meg Lúciát. A Szentlélek azonban a segítségére sietett, s olyan nehézzé tette a testét, hogy semmi módon nem tudták elmozdítani helyéből. Ezután, a legkülönfélébb kínzásoknak vetették alá, de imádságának hatására nem érzett fájdalmat. Ekkor a bíró parancsára karddal döfték át a torkát. Nem halt meg, csak miután egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.

Egy másik hagyomány szerint, saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének. Védőszentté lett, s oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők, a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.

A magyar néphitben Luca nem hasonlít, a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, kitalált fehérleples alak, vagy csúnya öregasszony. Szerepe a büntetés, a rontás. Megbünteti azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13.-án. Kölcsönadni sem ajánlott ilyenkor semmit, mert ezek a dolgok boszorkányok kezére kerülhetnek. Az év legrövidebb napja, éjszakája pedig a leghosszabb éjszaka, s mint ilyet, gonoszjáró napként tartották számon.

"Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja."

Ehhez a naphoz sok-sok hagyomány, babona társul. A legnevezetesebb népi szokás a Luca székének faragása:                        
Ennek a szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből alakított csillag a formája. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. (Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke.). A hagyomány szerint, kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Ha a széket magával vitte karácsonykor az éjféli misére, ott ráállva nyomban megláthatta a falu boszorkányait. Ám a boszorkányok is észrevették a széken ágaskodót, és megpróbálták elkapni. Ezért a menekülőnek az úton hazafelé, mákot kellett szétszórnia, amit a boszorkányoknak kötelességük volt felszedni. Így a leskelődőt nem érhették utol, aki szerencsés hazaérkezése után, a Luca-széket elégette.

Elődeink azonban nem érték be ennyivel, hiszen a termékenységet, a jövőt is meg akarták tudni, sőt, szerették volna befolyásolni azt. Ez volt a lucázás szokása.
A fehér lepelbe öltözött lányok ilyenkor házakhoz mentek, ahol különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatát kívánták befolyásolni.

A kisfiúk is jártak "lucázni", a mondókákért, köszöntőkért diót, almát vagy néhány fillért kaptak.

A legények a lányos házakhoz betérve tréfás köszöntőket mondtak. A jókívánságokért cserébe pedig tojást kaptak ajándékba.

Lucát jöttem köszönteni,
adjanak egy kicsit hörpinteni,
vagy egy pohár pálinkát,
vagy egy pohár borocskát,
mind a kettőt meginnám.
Tyúkok, ludak tojjanak,
malacos legyen a disznójuk,
borjas legyen a tehén.
Amennyi szekér széna, szalma,
annyi legyen a lányuk kérője.

E napon a fonókban mulatságot tartottak. Ott volt a falu fiatalsága; ettek-ittak, mulattak. Sötétedéskor a fiúk fehér lepedőben, kormos arccal riogatták a lányokat.

A lányok előszeretettel jósoltak. Egy-egy papírdarabra fiú neveket írtak, ezeket gombócokba belegyúrták. A gombócokat kifőzték, amelyik először jött fel a víz tetejére, azt megnézték. Amilyen nevet találtak benne, olyan nevű lesz a férjük.
Másik hasonló jóslás volt, Luca napján 13 cédulára egy-egy férfi nevét írták fel. Naponta széttéptek egyet az összesodort cédulákból. A karácsony éjszakáján, utolsónak maradt papíron szereplő név lesz a jövendőbelijük neve is.

Lucanap estéjén szokás volt az ajtót belülről söprűvel megtámasztani, hogy a boszorkány be ne menjen.

Ismert volt a hagymakalendárium készítése is. A hagymát szétvágták, belső leveleiből tizenkettőt lefejtettek, ebbe sót tettek és egyenként sorolták a hónapok nevei szerint az ablakba. Figyelték, melyikben olvad meg a só, s azt a hónapot tartották esősnek.

Ma a lucázás, elsősorban óvodában, iskolában megszervezett, ajándékkészítéssel egybekötött, vidám, bohókás karácsony előtti programmá vált.