Csendesen hull a hó

Karácsony hírnöke,

Ezer apró kristály

A tél lehelete.

A családi ünnep

Most itt tanyázik,

Nyugodtság, remény,

Mely belőle sugárzik.

Néma mezőkön

Fehér takaró

Végtelen lepel,

Tiszta – csillogó.

Üde szél suhan

 A festői tájon,

Majd méltóságteljesen

Megül egy faágon.

Kicsi fenyves erdő

Terül el a völgyben,

Takaros házikó

A fenyők tövében.

A hold le-lepillant

E gyönyörű tájra,

Aranykoszorút fon

Minden fenyőkoronára.

A házikó kéménye

Csendesen pipál,

Könnyű kis felhő

 A nyugalomra vigyázz.

Az asztal körül

Gyűlt össze a család,

Ünnepi ruhába

Öltöztetik a fát.

A gyerekek szorgoskodnak,

Rakják a díszeket,

Sugárzik belőlük

A boldogság, szeretet.

Megható béke,

Gyertyát gyújt a család,

Pislog a fény,

Örömtáncot jár.

Az esthajnalcsillag

Most fényesebb talán,

Leszökik a földre,

S ontja sugarát.