Cserebere

     Tóbiás, a gólya roppant szórakozott volt. Annyira, hogy nemegyszer otthon felejtette a szemüvegét. Márpedig olvasószemüveg nélkül gyakran eltévesztette a betűket. Bizonyára egy ilyen szemüveg-otthonfelejtéskor történt meg ez a szerencsétlen baleset.

     Tóbiásnak aznap két csemetét kellett „házhoz szállítania”: Lilit, a pillangó kislányt és Lalit, a légyfiúcskát. Természetesen összecserélte a neveket és a nevekkel együtt a porontyokat is. Lilit Légyék, Lalit Pillangóék kéményén pottyantotta be.

     Légymama, légypapa és a három nagyobb testvér izgatottan dongta körül a bölcsőt.

-         Túl picik a szemei! – jegyezte meg a legidősebb légyfiú.

-         A csápjai sem olyanok, mint a miénk! – tette hozzá a középső.

-         Sőt a szárnyai is túl tarkák és nagyok. Nem olyan szép átlátszóak, mint a miénk! –

mondta a legkisebb. Mindannyian egyetértettek abban, hogy Lili meglehetősen furcsa légy.

     Légymama titkon reménykedett, hogy Lili később hasonlítani fog hozzájuk, de a helyzet egyre rosszabb lett. A pillangó lányka egész nap a mezőn repkedett és a virágok kelyhéből nyalakodott. Nem merészkedett be a házakba, hogy az emberek terített asztaláról lakmározzon. A légycsalád nem tudta mire vélni ezt a szokatlan viselkedést.

      Persze Lali kapcsolata sem volt rózsás Pillangóékkal. Három lánytestvére csúnyának és koszosnak nevezte. Állandóan csúfolták a nagy szemei és az apró, színtelen szárnyai miatt.  Szülei intése ellenére egyfolytában az emberek társaságát kereste, sőt az ételüket is megkóstolta. A modorát meg egyenesen szörnyűnek tartották.

     Nem volt mese, Lilinek és Lalinak hamarosan el kellett hagynia az egyetlen otthont, amit valaha ismert.

-         Mi lesz most velem? Hol fogok lakni? – sírta Lili.

     Céltalanul repkedett kis batyujával, amikor megpillantott egy bogárkisfiút, aki egy falevél alá bújva sírdogált. Lili bátran odarepült és megszólította.

-         Szia, bogárka! Miért sírsz?- kérdezte kedvesen.

     A bogárkisfiú – aki természetesen Lali volt -  felnézett és mindketten szinte egyszerre kiáltottak fel :

     - De hiszen te teljesen ugyanolyan vagy, mint a hajdani testvéreink!!!

     A babacsere hamarosan tisztázódott. Lili is és Lali is elvezette egykori otthonához a másikat és az igazi szülők sírva-nevetve borultak régen várt csemetéjük nyakába.

     Lili és Lali végre megtalálták igazi családjukat és azóta is elválaszthatatlan jó barátként repkednek a virágos réten. No persze Lali néha becsábítja barátnőjét egy-egy cukrászdába is.

     Tóbiás pedig, okulva az esetből, azóta mindig magával hordja az olvasó szemüvegét a nyakába akasztva.