Hiszed? Nem hiszed?

     Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas kert. Akkora, hogy három lépéssel körbe lehetett járni. Ennek a kertnek a közepén állt egy magas diófa, amely csak úgy roskadozott az érett cseresznyétől. Egy forró nyári napon, amikor sűrűn hullott a hó, összegyűltünk a fa alatt. Ott mesélte el nekünk ükapám ükapja ezt a történetet. Hallgassátok meg ti is!

     Siheder legényke koromban, születésem után úgy két-három héttel, esett meg velem ez a csoda. Édesanyám kiküldött a mezőre libát őrizni.  Őriztem-őriztem a libákat, olyan éberen őriztem, hogy egyszer csak arra ébredtem, hogy elaludtam. A nap már fényesen világított és a csillagok is ragyogtak, amikor észrevettem, hogy igen-igen korog a gyomrom. Gondoltam, fogok magamnak egy varjút, mert igen megéheztem egy kis nyúlpecsenyére.

     Hátamra kaptam a halászhálómat és elindultam a mezőre. Egy álló hétig jártam a sűrű erdőt, amikor végre megpillantottam egy szarvast. Kirántottam a kardom, megcéloztam a medvét és elhajítottam a fejszémet.

     Rémülten láttam, hogy egyre magasabbra repül, egészen az égig és megakad a félhold egyik szarvában. Most mitévő legyek? Gondolkodóba estem. Gyorsan előkaptam a zsebemből egy szem babot és elültettem. Ha hiszitek, ha nem, a bab a szemem láttára kihajtott és nőtt-nőtt óriásira, egyenesen a Holdig és ott rátekeredett. Ügyesen felkapaszkodtam a babszáron. A Holdon olyan fényesség fogadott, hogy csak tapogatóztam behunyt szemmel. Egyszer csak beleakadt a lábam valami szúrós, tüskés dologba. Lehajoltam, hát nem a fejszém volt az ?! Sebesen felkaptam és indultam volna vissza, de a Nap akkorra elégette a babszárat.

     Mihez kezdjek most? Sietnem kellett, mert éppen fogyó hold volt és kezdett eltűnni a Hold a talpam alól. Ereszkedni kezdtem a maradék babszáron. Amidőn a végéhez értem, elvágtam a fejem felett levő szárat és az alsó végéhez csomóztam. Így szépen, lassan földet értem.

     Nyargaltam vissza a folyópartra, hogy megkeressem a libákat. Azokat bizony nem találtam, mert közben mind egy szálig elhajtotta őket a róka. Nem mertem a libák nélkül hazamenni, mert anyám úgy elfenekelt volna, hogy a nyakam is megfájdul bele. Bánatomban úgy elbujdostam a falunak még a tájékáról is, hogy a mai napig sem keveredtem haza.

     Ha mégis hazakeveredtem volna, el tudtam volna mesélni nektek ezt a történetet.

     Aki nem hiszi, nőjön hosszúra az orra!