Jégvirág ruhám alatt
didergő lelkem,
tűz-karodra vár.
A lobbantó,
megszökött pillanat
varázsolt faggyá.
Csipkék simulnak
barna bőrömön
érintésedre várnak,
hogy pucér létet
hirdethessenek
a kíváncsi mának.

Az idő megállt?

Lelked otthonában
még lobog
a múlt táplálta tűz,
mely érkezéseddel
forró öledbe űz,
hogy ne álljak tétován
a bizonytalan jelenben.
Csókoddal, lángoddal
olvaszd fel
jéggé fagyot testem!