Ülök a csend küszöbén
mozdulatlan ajkamon
elcsitult vágyak hallgatnak.
Magához ölelt a némaság,
kitárt szívemet
figyelte ámultan.
Szárnyat bontott
a nyugalom,
rezzenő vibrálás
utazott rajta,
lelkem féltve óvott
kincse rejtőzött alatta.

Kagylóhéjba zártam
áradó szeretetem,
igazgyöngy fényét
megosztom veled,
ha megtalálod az utat
amely arra mutat,
ahol belsőm ragyog,
megigézi a sugárba fürdő napot.
Ott vagyok!!!