Álmomban levendulamezőben jártam,
az alkony ringatta rezzenő testünk.
Két kezed indaölelésére vágytam,
mikor a szenvedély rabjai lettünk.

Üdvözölt a színes nyár köszönő bókja,
lágyan cirógató fűszálak között.
Lelkem víg sóhajok románcát dalolta,
a fájdalom lopakodva megszökött.

Beragyogta léted a fátyol sötétet,
de az érzések viharként törtek rám.
Óh, nyugtató írként adtad érintésed
és pilláim közé csókot bujtattál.