Túl hangos a gyász,
és mindennap temetünk,
mindennap fáj:
feketébe öltözik a táj ...

Mert nincs hova menni,
céltalan lépésekkel tenni
a semmit....
Pedig van, aki vár!
Van, ki karokat tár,
s ölelné a világot -

De a világ rég másfelé fordult.
Minden percében csikordul
a döbbenet;
tévelyeg,
mint fény nélküli emberek:

türelmetlen és fáradt,
ébren is bágyadt
a lélek.

Élő cseppek hullanak pedig,
mint manna: égből érkezik ...
S minden hajnal fénye
a Szeretetről mesélne -

(2009.05.07.)