Kigombolt szívvel

Kigombolt szívvel

jeges szélben állok,

hajszolt felhők

hideg könnyet sírnak,

szakadéknak tűnik

ez  a sáros árok,

melynek mélyére

holt levelek hívnak.

Mormolt imám

pára szárnyon lebben,

szempillám alatt

tükörkép  dermed,

maréknyi reményt

kuporgat lelkem,

ne bánts istenem,

ha éppen rossz a kedved!

Tudom nem vagyok jó,

csak szeretnék,

leomló kártyavár

bennem a bocsánat,

sajognak a próbák,

égetnek a leckék,

de zokszó helyett

csak harapom a számat.

Kigombolt szívvel

istenem rád várok,

felhők helyett kérlek,

adj ragyogó napot,

mert csendjével csábít,

hív a sáros árok,

hogy sorsom könyvébe írjam le,

az utolsó mondatot.